2016. február 25., csütörtök

07. fejezet - A legközelebbi szállodáig jó lesz.

LORELAI DONOVAN
A napsütéses Kalifornia. Kiskoromban imádtam itt nyaralni a szüleimmel és Cameron-nal. Emlékszem, apa itt tanította úszni az öcsémet, szegény nagyon béna volt. Egyszer elmerült a vízben és azóta retteg a mély víztől.
A napszemüvegemen keresztül néztem az embereket és kerestem az unokatestvéremet. Megbeszéltem Gigi-vel, hogy itt találkozunk. Ő fog elszállásolni pár napra, amíg itt leszek.
Úgy éreztem muszáj pihennem egy kicsit. Cameron-nak hagytam egy cetlit a hűtőn, hogy hol vagyok, de ő mégis felhívott. Mint kiderült a One Direction-ös fiúkkal lógott.

-          Lore? - kérdezte Gigi. Ő mit sem változott, bár minden nap találkoztam az arcával valamelyik magazin címlapján, még úgy is, hogy nem olvasok újságot.
-          Gigi. - mondtam a nevét mosolyogva.
-          Rengeteget fogytál, mióta utoljára láttalak. - csóválta meg a fejét helytelenítően. Megrántottam a vállam. Ezzel nem tudok mit csinálni.
-          Szálkásodtam. - mondtam.
-          Most haza viszlek, este pedig bulizunk. - vigyorodott el. Kimeresztettem a szemeimet.
-          Én pihenni jöttem. És amúgy sem iszok alkoholt. - jelentettem ki. Gigi hüledezve nézett rám.
-          Egy este kivételt tehetsz. - kapta el a bőröndöm fogantyúját. - Kint vár minket Zayn. - mondta. Azt hittem, csak ő lesz itt, de mint kiderült, tévedtem.
-          Nem teszek kivételt. - ráztam meg a fejem határozottan. Egyáltalán nem bírom az alkoholt és amúgy is tönkretenné az eddigi étrendemet.
-          Majd meglátjuk. - nevetett fel. Gigi baromi rámenős volt. Számára nem létezett az a szó, hogy nem. - Ő Zayn, a barátom. Zayn, ő itt Lore, az unokatestvérem. - mutatott be minket egymásnak, amíg betette a csomagtartóba a bőröndömet.
-          Örülök, hogy megismerhetlek. - ölelt meg Zayn.
-          Úgy szintén. - bólintottam. Gigi becsapta a csomagtartót és azonnal ott termett mellettünk. Nem szerette, ha rajta kívül, más is a középpontba kerül.
-          Mehetünk. Lore téged haza viszünk, de nekem még van egy fotózásom. Estére viszont készülj, mert megünnepeljük, hogy itt vagy. - ült be Zayn mellé előre. Megráztam a fejemet, remélem, mihamarabb kiveri ezt a butaságot a fejéből. Semmi kedvem szórakozni.
Az úton egész végig Gigi beszélt, leginkább a fotózásról, amit mi Zayn-nel határozottan untunk. Bár egyikünk sem szólt neki, hogy jobb lenne picit csendben maradnia, amikor összenéztem Zayn-nel, láttam, hogy tele van a hócipője, ahogy nekem is.

***
A nap többi részét egyedül töltöttem. Körbe jártam a hatalmas villát, ami Gigi-é volt. Egyáltalán nem értem minek ekkora ház egy vagy két főnek? Én teljesen elvoltam a magam kis lakásával.
Egy idő után, unalmassá vált a sétálgatás, a térdem is megfájdult, ezért elővettem a laptopomat. A posztom, hogy nyaralok, nagyon felborzolta a kedélyeket. De megfogadtam, most már magammal is fogok foglalkozni. Találtam a neten jó néhány képet, amin az öcsém van Harry-vel és jó néhány lánnyal. Nem kellett sokat kutatnom, hogy aztán a szemem elé kerüljön, ahogy egy kávézóban ücsörögnek. És ott volt Freddie is. Hogy milyen aranyos kisfiú. Könnyes lett a szemem és gyorsan lecsaptam a gépet.
Este megérkezett Gigi millió és egy szatyorral a kezében.

-          Mondtam, hogy készülj el! - vetette a szememre. Felhúztam a szemöldökömet. Na, ha eddig nem tanulta meg a nem szó jelentését, akkor majd most én megtanítom.
-          Nem megyek sehova, én meg azt mondtam! - keltem fel a kanapéról. A bejárati ajtón épp akkor jött be Zayn, pár szatyorral.
-          Dehogynem. Minek jöttél el nyaralni, ha nem is mozdulsz ki? - kiabált utánam Gigi. - Amúgy meg csak ilyen ruháid vannak? Mert akkor még egy vásárlást is be kell iktatnunk. - sóhajtott fel, mintha akkora nagy baj lenne, hogy nem márkás a holmim.
-          Mi a bajod a ruháimmal? - kérdeztem idegesen. Alig voltunk együtt, de Gigi már kiakasztott.
-          Az, hogy nézel ki bennük, mintha férfi lennél. – jelentette ki könnyedén Gigi. Kimeresztettem a szemeimet. Komolyan gondolta ezt? Nem veszi észre, hogy megbántott?
-          Te meg úgy nézel ki, mintha nem is te lennél. Mond csak, tudsz még mosolyogni vagy a sok műtéttől már az sem megy? – kérdeztem vissza, majd hátat fordítva neki, felmentem a szobámnak kijelölt helyiségbe. Nem tudom, pontosan mennyi ideig pufoghattam egyedül a szobában, amikor nyílt az ajtó.
-          Elfelejtem, amit mondtál, ha eljössz velünk bulizni. – lépett be Gigi. Meglepődtem, hogy még ő tesz nekem szívességet. Most csak viccel, ugye?
-          Gigi, te bántottál meg engem. De most is úgy állítod be a dolgokat, mintha te lennél a sértett fél. – ültem fel az ágyban. – És, ha tudni szeretnéd, azért hordok most is melegítőt, mert megint használnom kell a térdrögzítőmet. – húztam fel a nadrágszáramat.
-          Ezt nem tudtam. Sajnálom. – mondta teljes őszinteséggel. Látszott rajta, hogy meglepődött.
-          Honnan is tudhatnál róla, csak körülbelül tizenöt újság írt róla és a felhajtásról. – fintorogtam. Elhittem, hogy valóban sajnálja, de dühös voltam, hogy annyira nem méltatott, hogy legalább a szalagcímet elolvassa.
-          Tényleg sajnálom. Nagyon elfoglalt voltam. – kért újra bocsánatot. Mit kezdhetek én ezzel. Nem neki kell ezt a vacakot hordania.
-          Igazából nem sajnálod. Nem is érdekel. Egyszerűen kedvességgel akarsz rávenni, hogy menjek veletek inni. De még egyszer megismétlem és most utoljára, nem megyek sehova! – dőltem vissza az ágyba. – És, holnap átköltözöm egy szállodába. – jelentettem ki. Gigi-vel két külön világ vagyunk. Nem is tudom, hogy gondoltam, hogy majd akár egy hétig is elférünk majd egymás mellett.
-          Jól van, akkor pukkadj meg a problémáiddal együtt. Nem is emlékszem olyanra, hogy ne kellett volna sajnálni téged. Ezért szerettünk inkább Cameron-nal lógni, mert ő legalább normális volt. – vágta a fejemhez Gigi és egy ajtóbecsapással befejezte a monológját. Úgy tettem, mintha nem is érdekelne, mit mond, de a szavai nagyon is mélyen érintettek.
Lehunytam a szemeimet, hogy még véletlenül se buggyanjon ki a könnyem. Folyamatosan visszhangoztak Gigi szavai a fejemben, amitől meg is fájdult. Mire újra kinyitottam a szememet már közel sem voltam egyedül. Bella pislogott rám egy széles vigyorral. Meglepődtem, hogy itt van. Úgy tudtam New York-ban van. Lehet, hogy ő és a nővére összefogtak ellenem.

-          Szia! Gigi mondta, hogy összevesztetek. – mászott be mellém az ágyba.
-          Szia! – köszöntem homlokráncolva. – Hogy kerülsz ide? Neked nem kéne itt lenned, nem? – nyomtam feljebb magam. Bella sóhajtott egyet, tudta, hogy nem fogok erről beszélni. Sosem teregettem ki a családi szennyest és ezt a családtagjaimtól is elvártam.
-          Gigi rendezett egy bulit. Gondolom, bosszúból. Már vannak néhányan lent, de még vagy ötvenen jönnek. – mondta kicsit talán unottan. Valószínűleg, neki mindig eleget kellett tennie az ilyesfajta partiknak.
-          Remek, ezek szerint azt szeretné, hogy minél előbb tűnjek el innen. – fintorodtam el. Eddig még nem nyitottam ki a bőröndömet, de most megtettem, csak hogy elővegyem a kabátomat. Semmi kedvem nem volt bulizni. Az lesz a legjobb, ha én már most keresek egy szállodát.
-          Ne már Lore! Ne hagyj itt! Nincs kedvem Gigi barátaival jó pofizni. – nézett rám kérlelőn Bella. Látszott rajta, hogy igazat mond. – Hoztam neked egy italt. Kifejezetten alkoholmentes. Tudom, hogy van egy fajta diétád. – nyújtotta felém a zöldes-sárgás löttyöt, amiről először nem hittem el, hogy tényleg alkoholmentes, de tényleg nem éreztem benne semmit.
-          Köszönöm. – mosolyogtam rá. Már tényleg kiszáradt a torkom. Alig tíz perc múlva üvölteni kezdett a zene, ami a fejfájásomnak nem igazán tett jót, de ez senkit sem zavart.
-          Lemegyek, körülnézek, de tíz perc és itt vagyok. – nyugtatott meg Bella, amikor kétségbeesetten néztem rá, hogy mégis miért kelt fel az ágyról.
Ahogy ígérte, Bella pár perc múlva vissza is tért egy újabb itallal. Bátran ittam bele, bíztam Bella-ban. Ahogy elfogyott az utolsó csepp is, sokkal bátrabb voltam. Úgy éreztem, mintha nem lenne semmiféle határ számomra. Amikor egy lány ránk nyitott és lehívott minket a nappaliba, egyáltalán nem ellenkeztem. Furcsa mód, már nem zavart semmi. Sem a zene, sem az emberek, semmi.
Sokan jöttek oda hozzám, hogy bemutatkozzanak, de szinte egy névre sem emlékszem. Az italok, amiket Bella hozott nekem, csak úgy folytak le a torkomon. Egészen addig nem is volt semmi bajom, amíg forogni nem kezdett velem a szoba. Minden arc összemosódott és teljesen tompa lett minden.
Egészen addig tartott ez az állapot, amíg meg nem éreztem egy idegen kezet a combomon, amit hiába próbáltam ellökni magamtól, az csak erőszakosabb lett. Fújtatva pattantam fel a kanapéról, kicsit meg is tántorodtam, de a célomtól, hogy én most fogom magam és eltűnök innen, semmi sem tántoríthatott el.

-          Hé, mit csinálsz? – kérdezte Bella, amikor a bőröndömet behúztam. Szédelegve, dülöngélve néztem körbe, hogy mindenem megvan-e, és amikor meggyőződtem róla, bosszúsan néztem az unokahúgomra.
-          Szerinted mit? Elhúzok innen. Basszus, azt hittem, komolyan veszed, hogy nem iszok alkoholt. De látom, ugyanolyan idióta vagy, mint a nővéred. – csóváltam a fejemet rosszallóan. – Örülök neki, hogy nektek ilyen iszonyat könnyű munkátok van, hogy csak mosolyogtok, mintha elment volna az eszetek vagy éppen eltorzítjátok az arcotokat, mintha tele lenne nyomva botox-szal, de nekem ez fontos. Érted te ezt? Nekem ez a munkám. Az én munkám áldozatokkal jár! – kiabáltam az arcába magamat is meglepve. Mire észbe kaptam, már többen álltak az ajtóban és minket figyeltek. – Innentől kezdve felejtsük el egymást, mert esküszöm, ha még egyszer a közelembe vagy a cuccaim közelébe mentek, én teszek róla, hogy ne legyen munkátok soha a büdös életben. Remélem, világos voltam. – löktem félre egy srácot, mert éppen útban volt nekem. A lépcsőn lefelé nem győztem kapaszkodni, mert úgy éreztem, mentem legurulok onnan.
-          Elvigyelek? – kérdezte egy férfihang. Épp elküldtem volna melegebb éghajlatra, de még időben felnéztem rá a telefonomból, amiről nehezen, de próbáltam hívni egy taxit.
-          Megköszönném. – bólintottam. – A legközelebbi szállodáig jó lesz. – engedtem el a bőröndömet, amit Zayn betett a csomagtartóba. Épp beszálltam az anyósülésre, amikor egy nem éppen kedves Gigi közelített felénk.
-          Zayn! Mit csinálsz? Képes vagy itt hagyni? – kérdezte mérgesen Gigi. – Lore-nak majd hívunk egy taxit és nem lesz semmi baja. – jelentette ki. Kösz szépen! Először leitatsz, utána meg még a felelősséget sem vállalod? Mondjuk én voltam a legnagyobb marha, hogy nem figyeltem oda.
-          Képes vagyok, mert nincs annyi eszed, hogy felfogd, Lore nem akart inni, nem akart bulizni. Eszedbe sem jut, hogy esetleg gyógyszert szed a lábára, amire nem kéne innia? Vagy, hogy tiszteletben tartsd a döntését, hogy nem iszik alkoholt? – kérdezte idegesen Zayn. Gigi is és én is nagyokat pislogtunk, a srác kifakadásán.
-          Nem, nem. Nem ez áll a háttérben. Egyszerűen csak már az eső pillanattól kezdve megtetszett. Most pedig elviszed magadhoz és… És megdugod. – vágta a szerelme fejéhez Gigi. Nagyra nőttek a szemeim. Először is, hogy képzelte ezt? Másodszor pedig abba nekem is lett volna beleszólásom, nem?
-          Egy vicc, amit csinálsz. Ezt te sem gondoltad komolyan. Vagy, ha mégis, akkor komoly gondod van. Lore az unokatestvéred, emlékeztetnélek, hogy családtag. A családodért legalább ki kéne állnod és támogatnod kéne. – nevetett fel erőltetetten Zayn. Gigi felhorkantott.
-          Nagyon ügyesen terelsz. Menjetek mindketten a francba! – hagyott faképnél minket Gigi. Zayn nagyot sóhajtva nézett utána, majd becsuktam az ajtómat.
-          Ne haragudj! Sokat ivott vagy magam sem tudom, mi baja van. – kért elnézést Zayn Gigi nevében.
-          Nem neked kell bocsánatot kérned. Amúgy pedig tényleg hívhatok egy taxit is. – mondtam komolyan. Zayn megcsóválta a fejét és máris elhajtott Gigi házától. Alig vezetett pár perce, amikor észrevettem, hogy teljesen más irányba haladunk, mint a belváros. – Nem azért, de miért van olyan érzésem, hogy nem egy szálloda felé tartunk? – kérdeztem akadozva, mert kezdte nagyon nem jól érezni magát az alkohol a gyomromban.
-          Az én házamba megyünk. Ha már a saját unokatestvéreid ilyen idiótán viselkednek veled, akkor majd én a szárnyaim alá veszlek. – mosolyodott el. – Minden hátsó szándék nélkül. – tette hozzá. Na, ezzel aztán nagyon megnyugtatott. Egy kisebb ház előtt parkolt le, én pedig már türelmetlenül vártam, hogy bejussak a házba, azon is belül a fürdőbe és lerogyjak a wc mellé.
-          Merre van a fürdő? A legközelebbi? – tettem a szám elé a kezem. Tudtam, hogy nem bírom az alkoholt, na de, hogy ilyen gyorsan kikívánkozzon belőlem, nem hittem volna.
-          Itt? – nyitott ki egy ajtót. – Én… Addig behozom a bőröndödet, meg csinálok valami ennivalót. – hagyott magamra. Könnyes szemekkel adtam ki magamból azokat a fura színű löttyöket. Amikor Cameron van hasonló helyzetben, akkor sem szoktam viccnek felfogni, de most, hogy még most is én szorongatom a hajamat, hogy ne lógjon az arcomba, abszolút, nem vicces a dolog. – Várj! Segítek! – tett le valamit az asztalra Zayn, majd minden tincset összefogott és tartotta a fejem tetején.
-          Köszönöm. – nyögtem ki és hál’ Istennek már nem jött ki belőlem semmi. Zayn elnyúlt mellettem és lehúzta a magamból kiadott italokat a wc-n.
-          Hoztam neked vizet. – vette le a szekrényről a poharat, amit percekkel ezelőtt tett oda. – Csináltam egy kis gyümölcsöt. Ha úgy gondolod, jobban vagy, gyere ki. – mosolygott rám. Hiába volt, elég kínos a helyzet, Zayn nem mutatta ki, hogy zavarban lenne vagy esetleg megvetne. – Nyugodtan le is tusolhatsz előtte, itt van törölköző, mondjuk tusfürdővel nem nagyon szolgálhatok, de ha nem zavar, használhatod az enyémet. – mosolygott rám, miközben felegyenesedett és mindent megmutogatott.
-          Még egyszer nagyon köszönöm Zayn. El sem tudod hinni, mennyire hálás vagyok neked. – töröltem meg az arcomat miután megmostam kicsit. Zayn elmosolyodott.
-          Jól van, nem kell hálálkodnod. Kint leszek. Ha nem találnál meg a nappaliban, akkor fent leszek a szobámban. Az emeleten a jobbra a második ajtó. A vendégszoba, ahol a bőröndödet is megtalálod, közvetlenül mellette van, az első ajtó. – magyarázta el. Kicsit még kótyagos voltam, bár már sokkal jobb volt a helyzet, mint egy órával ezelőtt.
-          Köszönöm Zayn. – szóltam még utána, mire Zayn megforgatta a szemeit és becsukta az ajtót maga mögött.
Ledobtam magamról a ruháimat és beálltam a zuhany alá. Minden egyes részemnek jólesett a langyos víz. A hajamat alaposan átdörzsöltem Zayn samponjával és reméltem, kevésbé fog zsongani a fejem. Ahogy Zayn tusfürdőjéből is használtam, már ki is szálltam a víz alól. Magam köré csavartam egy törölközőt egy másikkal pedig a hajamat törölgettem. Reméltem, hogy így nem találkozom Zayn-nel, zavarban érezném magam, annak ellenére is, hogy még kissé dolgozott az alkohol a szervezetemben.
Ahogy meggyőződtem róla, hogy Zayn nincs a nappaliban, azonnal pucoltam is felfelé a szobába, amit mondott. Csak mire oda értem, addigra felejtettem el, hogy melyik is a vendégszoba. Végül találomra benyitottam az első ajtón és jónak bizonyult a döntésem, mert azonnal kiszúrtam a bőröndömet. Előkerestem egy megfelelő ruhát alváshoz és azonnal öltözésbe is kezdtem. Épp felhúztam a nadrágomat, amikor Zayn kopogott az ajtón.

-          Csak behoztam a gyümölcsöt, amit csináltam, mert láttam, hogy nem nyúltál hozzá. És, persze jó éjszakát szeretnék kívánni. – mosolygott rám. Meglepődtem, hogy ennyit bajlódik még mindig velem.
-          Köszönöm, de nem biztos, hogy még ma megeszem, de holnap első dolgom lesz. – mosolyodtam el. Zayn elhúzta a száját. Leültem az ágyra és felcsatoltam a rögzítőmet, majd a törölközőkhöz léptem. – Még leviszem ezeket és már nem zavarok tovább. Holnapra már keresek egy szállodát. – ígértem meg, de Zayn felcsóválva jelezte, hogy nem ért egyet.
-          Dehogyis. Bármeddig itt maradhatsz. – vette ki a kezemből a törölközőket. – Ezeket majd én leviszem, te pedig feküdj csak le. Pihenj! Jobb lesz, ha kialszod magad. – indult kifelé. Félénken bólintottam egyet.
-          Rendben. És tényleg nagyon köszönöm. – bújtam be az ágyba. – Jó éjszakát Zayn! – köszöntem el tőle. Zayn egy nagyot sóhajtott, gondolom, hogy már megint megköszöntem neki.
-          Jó éjszakát! – mosolygott rám, lekapcsolta a villanyt és becsukta maga mögött az ajtót. Sokáig forgolódtam az ágyban, amikor felkapcsoltam a kis lámpát és elővettem a naplómat.


Kedves Napló!
Ez a mai nap aztán bőven tartogatott meglepetéseket. A legnagyobb meglepetés számomra Zayn volt, aki a családommal szemben is mellém állt. Legalább is az unokatestvéreim jól kijátszottak. De Zayn-ben pozitívan csalódtam. Meglepett, hogy ilyen közvetlen és segítőkész. És érzek valamilyen bizalmat felé. Valami olyasmit, ami engem is meglep. Eddig nem volt jó vagy legjobb barátom, de azt hiszem, ahogy Zayn viselkedik, így viselkednek a barátok is a másikkal. Lehet, hogy életemben először szert tettem egy barátra? Valószínűleg így van. 
Most, hogy mindezt leírtam, jobban fogok aludni. Jó éjt, Napló!



6 megjegyzés:

  1. Nagyooon szuper! Remélem Zayn nem megy át bunkóba!!! Siess a következővel!!!

    VálaszTörlés
  2. Na ide értem :) (bocsi hogy későn)
    Zayn és Gigi is feltűnt :D Hát megmondom őszintén, amikor Gigi beszólt Lore-nak az öltözködése miatt, még én is megsértődtem xD Meg aztán a beszólás Zayn-re és Lore-ra vonatkozóan...
    De tetszett, hogy Zayn kiállt mellette :) Kíváncsi vagyok, hogy mit hozol ki ebből a helyzetből :D
    Nagyon tetszett mint mindig, kérlek siess a kövivel :)
    All the love M

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen! :)
      All the love,
      Bay.

      Törlés
  3. Nagyon jó rész lett ez is. Nem gondoltam volna hogy Zyan is felbukkan a sztoridban.♡♡♡♡

    VálaszTörlés