2015. december 12., szombat

14. fejezet - Én szórakozok vele?

Sziasztok!
Szeretném megköszönni Nektek a komikat, lájkokat, feliratkozást, pipákat, üzeneteket Patsy McCloud, Réka Lovas, Zsófia Angyal, Tokaji Emese, Vivien Dudás, Melitta Tamara Mészáros, Anna Tóth, Sofiaa Evans, Barbara Horváth, Vivien Kiss, Noémi Tóth, Bodza Joó, Yvette Czéh, Kira Koczó, Nóra Polányi, Zsófia Szendrei, Liam Payne Hun, Niki Nikoletta Molnár, Boér Hanga Beatrix. És köszöntöm a csoport új tagjait is. Hatalmas ölelés Nektek! :)
A részről annyit, hogy ebben aztán történik minden. :)
Jó olvasást! :)
Bay.

HARRY STYLES
Alig pár órája szembesülnöm kellett vele, hogy Ro-nak semmiféle érzelmei sincsenek. Elmondtam neki mindent, mire ő nem reagált. Sehogy. Csak bámult maga elé. Mintha nem mondtam volna neki semmit, bement a fürdőjébe és zuhanyozni kezdett. Úgy tűnik, csak nekem fáj ennyire, hogy elvesztettük a babánkat.
Mérgesen csaptam be magam után a kórtermének az ajtaját és hagytam magára. Dühös voltam rá, amiért képtelen szomorúnak lenni emiatt. Ahogy azon is hamar túltette magát, hogy megerőszakolta Brandon. Zavaros ez a lány. Érzéketlen és zavaros. Talán igaza volt Lou-nak, isteni jel volt ez, és hagynom kéne az egészet. Talán tényleg hiába tepernék, Ro sosem érezné azt, amit én. Fáj, de ez az igazság.
***
Délután Liam haza vitte Ro-t a kórházból. Szigorúan pihennie kellett, amit Liam szerint be is tartott, mivel amióta haza mentek ki sem dugta a fejét a szobájából. Vagyis az én szobámból.
Én pedig újra a klubban voltam és megint csak a korlátot támasztottam az iroda előtt, amikor kinyílt mögöttem az ajtó.
- Styles! Gyere be! - szólalt meg Mr. Graham. Ellöktem magam a vörösre festett fémtől és bementem az irodába. - Több dologról szeretnék beszélni veled. Először is, amit esetleg az éjjel folyamán mondtam, azt felejtsd el! - ült le az asztalához. Bólintottam, majd miután a vele szemben lévő fotelre mutatott, leültem. - A következő, Rose. - nagyot nyeltem. Tartottam tőle, hogy mit szeretne róla mondani. - Gery alkut ajánlott. Az üzlet nagyon jó, de valami nem stimmel vele. Egy emberemet már ráállítottam a dologra. De, ha tiszta a dolog, akkor Rose-t kéri cserébe. - kezeim megint ökölbe szorultak, ahogy mostanában elég sokszor. Éreztem, hogy a düh megint átjárja a testem. - Őszinte leszek. Nem szívesen mennék bele a dologba. Nekem egy ilyen ficsúr, ne akarjon szabályokat felállítani és parancsolgatni. De tartok tőle, hogy Gery nem fog letenni Rose-ról, ezért is kell még jobban figyelni. Rose soha nem lehet egyedül. Ezért visszamész hozzá. Payne-el együtt fogtok vigyázni rá! - jelentette ki. Meglepődtem, hogy Ro életét fontosabbnak találta a sajátjánál. - Férkőzz a bizalmába, légy mindig vele, csinálj úgy, mintha a legjobb barátja lennél! Neki erről nem kell tudnia, higgye csak azt, hogy bízhat benned. - jelentette ki. Most az egyszer nem akartam visszamenni a lányhoz. Távol akartam tőle maradni.
- Miért nem Tomlinson megy? - kérdeztem. Bárki csak én ne. Ki akarom verni a fejemből ezt az érzéketlen nőszemélyt, de ha körülöttem fog lébecolni, nem fog menni.
- Egykorúak vagytok. Ti biztosan jobban megértitek egymást. - mosolyodott el. Sóhajtva keltem ki a székből és beletörődve a sorsomba indultam az ajtó felé. - Styles! Ez nem jelenti azt, hogy akár csak egy ujjal is hozzá érhetsz! - tette még hozzá.
- Értettem. - nekem elhiheti, én is így gondoltam. - Öhm, ha megenged egy megjegyzést. Én kihagynám az unokahúgomat az ügyeimből és inkább úgy viselkednék vele, mintha a családom lenne. Szinte az egyetlen élő rokonom. - fakadtam ki. Mr. Graham nem szólt semmit, csak nézett rám, majd írogatni kezdett.
Nem foglalkoztam vele, hisz' nekem semmi jogom beleszólni a dolgába. És Rose-hoz sincs. Én nem nyúlok hozzá, nem lesz se gyerek, se egyezség és minden megy tovább a régi kerékvágásban. Igen, így lesz a legjobb. Nehezen fog menni, de így helyes. Tartok tőle, hogy Lou-nak igaza volt, és talán sosem láthattam volna a gyerekemet, abba pedig beleőrültem volna. Jó emberismerő vagyok, de Rose még nekem is kemény dió. És baromira bosszant, hogy Rose talán palira vehet. Talán nem is olyan rossz neki, hogy itt kell táncolnia, lehet még élvezi is. A frászt! Ez biztos nincs így, de akkor sem lehet neki olyan szörnyű. Próbáltam magamat meggyőzni, csakhogy ellenszenves legyen a lány, de mondanom sem kell, hogy nem sikerült. Ugyanúgy meg akartam védeni, vigyázni rá. De ezt nem szabad. Ha vissza is megyek a házába, tartani fogom a két méter távolságot. Úgy ugyebár nem kerülhet közel hozzám.
- Na, mi a helyzet? - támaszkodott meg mellettem Lou. Felpillantottam rá, majd a hátam mögötti ajtóra és belekezdtem.
- Mindent elmondtam Rose-nak. És ő, mintha semmi sem történt volna, elment zuhanyozni. Érted te ezt? Ki kellett volna akadnia, őrjöngeni, sírni vagy bármi! - csaptam a korlátra. - És most, amikor elhatároztam, hogy felé sem nézek, Mr. Graham mit talál ki, költözzek vissza oda és Liam-mel együtt vigyázzak Rose-ra. - meséltem el a történteket. Fújtattam, ahogy nagy beleéléssel magyaráztam neki.
- Nos... Egy-két dolog szembetűnt, de ki számolja. - fordult az ajtó felé és úgy támaszkodott meg a korláton. - Rose. Sosem szólítod a teljes nevén, csak, ha hazudsz, mérges vagy rá, esetleg a nagybátyjának jelentesz róla. Mivel kétlem, hogy első és utolsó opció lépett volna fel, így megkérdezem, miért is haragszol rá? Aztán pedig, örülj neki, hogy Liam-mel együtt kell rá vigyáznod, ha Liam is ott van a nyakatokon, csak nem dugod meg Rosie-t. - húzta fel a szemöldökét, mintha el tudná képzelni az ellenkezőjét. Felpillantottam rá és kiegyenesedtem.
- Te nem haragudnál rá, ha a gyerekedet várta volna, amit elvesztettetek, majd semmibe venné a dolgot? - förmedtem rá. Louis megrázta a fejét, mintha nem hinne nekem.
- Szerintem, nem ez a bajod. Nem csak ez a bajod. Szerintem az a bajod, hogy az érzéseid nem kölcsönösek. Hogy ő nem szeret téged úgy, mint te őt. Igaz? Ez bánt. Megsúgok még egy dolgot Rosie-ról, ha te eddig nem vetted volna észre. Tudom mit mondtam róla meg az érzéseiről, azt töröljük. Kijavítom magam. Ha érez is irántad valamit, soha a büdös életben nem fogja kimondani. Nem fogod tőle hallani. - mondta ki könyörtelenül az igazságot. Hálás voltam neki, amiért kimondta azt, amit még én sem mertem. Ro sosem fogja a szemembe mondani, hogy mennyire szeret. Sajnos, ez a nagy büdös helyzet. Akár hogy is nézzük, minden embernek szüksége van rá, hogy tudassák vele, van egy párja a Földön, aki ugyanúgy szereti, mint ő.
- Tök mindegy, akkor sem akarok a közelében lenni! Bosszant, hogy így viselkedik. - morogtam, miközben az egyik táncossal szemeztem. Vagy legalább is ő próbált.
- Ha nem fejezed be a szemezgetést a "tökömtudjamianeve" lánnyal, lehajítalak hozzá. - szólt rám Lou. - Ne felejtsd el, Rosie olyan, mintha a húgom lenne! Ne szórakozz vele! Beszéljétek meg a dolgokat és ha mindent tisztáztatok, felőlem rárepülhetsz a lent lévő csajra, addig viszont vedd le róla és a seggéről a szemed! - szólt rám Louis, amin jót mosolyogtam, mert direkt húztam az agyát.
- Várjunk csak! Én szórakozok vele? Mond csak Lou süket és vak vagy? Éppen elmeséltem, mi történt és, hogy Rose érzéketlen, velem ellentétben! Te meg azt állítod, hogy szórakozom vele? - álltam vele szemben. Komolyan, mintha a falnak beszéltem volna.
- Oké, kezdjük az elején. Vegyél vissza a hangodból Harry, különben, Mr. Graham előbb rájön, hogy mit csináltál Rosie-val, mint gondolnád. - utáltam, amikor így beszélt. Kioktatott egy "szívtelen és érzéketlen" hanggal, és társította hozzá az "itt helyben kinyírlak, ha kell" nézését. Az ajtóra meredtem, majd rá kellett jönnöm, igaza van. Bólintottam, hogy folytathatja. - Szóval, gondolom az elején megbeszéltétek, hogy nem lesz köztetek semmi komoly. Csak a gyerek kötött volna össze titeket. Akkor mégis mit vártál? Tudom, neked már a legelejétől kezdve bejött Rosie, ahogy fordítva is igaz volt. Hamar lebuktatok, olyanok voltatok, mint az ovisok. Meghúzom a copfját, megharapom a karját. - nevetett fel. - És igen, szórakozol vele, mivel, gondolom, nem csak megjátszod, hogy milyen jó az ágyban, ahogy ő sem színleli az orgazmust, de! De te kihasználsz egy érzelmileg labilis lányt. - nézett rám. Eltorzult az arcom. Igaza van. Ha úgy vesszük, hogy ha én nem megyek bele, akkor a következő útjába akadó embert megkérte volna erre a dologra. Én egy undorító alak vagyok, amiért kihasználtam a sebezhetőségét. - Na, de ne ostorozd magad, Rosie is ugyanezt tette veled. Szóval pont ugyanolyanok vagytok. Ő kihasználta, hogy irányítható, megzsarolható és persze egy "azonnal szerelmes" típus vagy. Nincs is nálatok tökéletesebb pár. Teljesen összeilletek. - nevetgélt Lou. Örülök, hogy feldobtam a napját. És hiába is nevetett a nyomoromon, felnyitotta a szememet. Olyan dolgokra világított rá, amik felett elsiklottam.
- Kösz Lou. - mosolyodtam el. Louis megrántotta a vállát és elindult vissza Niall-höz.
- Ja, és, ha többet szeretnél megtudni Rosie-ról kukkants bele a laptopjába. Van egy sajátos módja az érzelmei kiiktatására. - lépett vissza mellém. Összehúztam a szemöldökeimet.
- Lou, az magántulajdon. - hívtam fel rá a figyelmet.
- Jaj, ne csináld már! Szerinted, véletlen, hogy olyan jól kijött velem? Egészen véletlenül ugyanazokat a filmeket szeretjük. Én, aki életemben két könyvet olvastam, pont az ő kedvencei voltak azok. Na, ne nevettess! Valahogy a bizalmába kellett férkőznöm, hogy ne legyen maga a pokol az a két év, amit együtt töltöttünk. És be kell vallanom, megszerettem a végére. - mosolygott rám. Megszorítottam a korlátot és csúnyán néztem a barátimra. - Na, nem úgy, mint te. Csak, mint a húgom. - nevetett fel, majd ott hagyott. Bámultam az embertömeget és azon járt az eszem, amit Lou mondott. Én biztos nem fogok ilyen aljas módszerhez folyamodni. Vagy megnyílik előttem vagy végleg lezárom a dolgot közöttünk.
***
Hazafelé a kocsiban csend uralkodott, mindaddig, amíg el nem kanyarodtam Mr. Graham villája felé. Mr. Graham kivételesen nem itta le magát és ilyenkor mindig normális volt. Értelmesen összefüggően beszélt.
- Styles, azt szeretném, ha őszintén válaszolnál a kérdésemre. - a visszapillantóba pillantottam, hogy lássam az arcát, majd bólintottam. - Neked tetszik Rose? - döbbenten néztem újra rá. - Úgy értem, ha nem ilyenek lennének a körülmények, akkor próbálkoznál nála?
- Valószínű. - nyögtem ki, minek hazudjak ebben. Még egy vak embernek is bejönne az a lány. Mr. Graham bólintott és kifelé kezdett bámulni.
- Ha olyanok lennének a körülmények, tudod, normálisak, akkor nem látnám akadályát a dolognak. De sajnos nem normális itt semmi. - sóhajtott fel. Leállítottam a kocsi motorját és vártam. Mr. Graham tétovázva nyitotta ki az ajtót. Azonnal követtem és még sietnem sem kellett, mivel a főnök megvárt. Miért van olyan érzésem, hogy komoly beszélgetésünk lesz? - Styles! Rose-t mindig védd meg tőlem és az üzleteimtől! - mondta teljesen komolyan. Bólintottam és kinyitottam az ajtót.
- Ez a dolgom. - engedtem előre. Mr. Graham megrázta a fejét, mintha nem lenne elégedett a válaszommal.
- Nem, nem érted. - szólt rám. - Gyere az irodámba! - biccentett maga után. Semmi kedvem nem volt többet Ro-ról beszélni. Holnap úgyis szúműzve leszek hozzá. - Ne szólj semmit! Szóval, ha nagyon elmérgesednének a dolgok, itt van elég pénz, hogy Rose-t elvidd innen. - tolta egy kicsit jobbra a komódot, majd a falnál valamit matatott, és elém tárult egy doboz. Kinyitotta és rengeteg pénzen és pár hivatalos papíron kívül, nem volt más benne.
- Miért mondja ezt nekem? Egyáltalán mi ez a nagy aggódás Rose-ért? - tettem fel a számomra legfontosabb kérdéseket. Mr. Graham matatott kicsit a dobozban és egy papírt a kezembe nyomott. Csak bámultam magam elé, amikor tudatosult bennem, mit olvastam el. Ez mégis hogy lehet?
- Erről sosem beszélhetsz csak akkor, ha már muszáj lesz. - nézett rám komolyan, miután visszaadtam a papírt.
- Rendben. - nyögtem ki. - Öhm... Most lenne egy kis dolgom. Elvinném magammal Tomlinson-t is. - keltem fel a kanapéról. Mr. Graham rám nézett és látszott rajta, hogy nem tetszik neki a dolog. - Persze mehetek egyedül is. - sóhajtottam fel. Egyedül sokkal nehezebb lesz a dolog.
- Ha muszáj, menjetek ketten, de előbb tudni akarom, hogy miről van szó. - igazított vissza mindent az eredeti pozíciójába és leült a székébe.
- Tudom, hol van Brandon és elvarrom a szálakat. - mosolyodtam el büszkén, holott még nem is tettem semmit, amire büszke lehettem volna.
- Rendben. - bólintott. - Horan-t küld be, ha elmentetek. - dőlt hátra a székben. - És Styles! Azt akarom, hogy szenvedjen a rohadék! - szólalt még meg, amikor kinyitottam az ajtót. Bólintottam. Én is azt akarom, ezt elhiheti.
***
Úgy ficánkoltam az ülésben az autóban, mintha hangyák lettek volna a gatyámban. Teljesen felpörgetett, hogy végre bosszút állhatok Brandon-ön. Ez az érzés, a vérszomj, teljesen megrémített. Ennyire kihalt volna belőlem az emberség? Ez nem lehet. Hisz' Ro-t szeretem. Brandon pedig megerőszakolta azt a lányt, akit szeretek. És pontosan ezért gyűlölőm őt. Csak is az ő irányába tűnt el minden érzelmem és voltam olyan, mint egy gép, akit a kínzásra és az ölésre programoztak.
- Akkor világos a terv? - pillantottam egy pillanatra Lou-ra, majd újra a terepre koncentráltam.
- Mivel vagy húszszor elmondtad. - forgatta meg szemeit. Csúnyán néztem rá, mire kinevetett. - A bemegyünk, leütjük, kicipeljük terv, nem túl komplikált. Bíztam benne, hogy izgibb lesz. - grimaszolgatott. Mégis mit várt, hogy majd sikítozva fogócskázni fogok vele a házban?
- Elég izgalmas lesz, amikor már a pincében lesz. - mosolyodtam el. - Amúgy sem szeretnék feltűnést. - jelentettem ki. Lou beleegyezően bólintott egyet.
Kiszálltunk a kocsiból és azonnal körbenéztünk hol lehet pontosan bejutni a házba. Szerencsére az udvar felől nyitva volt a nappali ajtaja, így sima ügy volt. A lehető leghalkabban lépdeltem felfelé a lépcsőn, nyomomban Lou-val. Nem volt nehéz megtudnunk, hol van, mert a fürdőszobából kihallatszott a víz csobogása. Eszem ágában sem volt rányitni, fene sem kíváncsi rá meztelenül, ezért jelezve Lou-nak, tovább kutakodtam. Végül megtaláltam a szobáját és ezzel egy időben megszűnt a víz hangja. Louis beugrott a hozzá legközelebbi ajtón, én pedig annak a mocsoknak a szobájába bújtam meg. Hisz' a meglepetés ereje a legjobb, nem? Brandon nyugodtan sétált be a szobába és kapcsolta fel a villanyt. Túl nyugodt volt, itt valami nem stimmel.
- Már vártam, mikor látogatsz meg. - nézett rám. A fotelében ültem, kezemben a fegyveremmel.
- Mégis miért? - vakargattam meg a fejemet a pisztollyal.
- Semmi kétségem nem volt afelől, hogy Rose miatt "meg fogsz lepni". - kezdett öltözködni. Egyáltalán nem zavarta, hogy egy pisztollyal a kezemben ücsörgök a szobájában. - Még mielőtt lövöldözni kezdenél, megjegyezném, hogy attól, hogy engem kinyírsz, ugyanúgy veszélyben lesz a lány. - fordult felém egy melegítőnadrágban. - Az, amit tettem vele, az én bosszúm volt a nagybátyjának, de Gery sokkal veszélyesebb ránézve. Ő akar uralni mindent és ezt csak Rose-zal tudja elérni. Ígért nekem mindent, hogy társuljak hozzá, de én már leróttam a "tartozást". - mondta mereven állva és tartva a két lépés távolságot.
- Befejezted? - néztem rá. - Csak, hogy tisztázzuk. Lassan akarlak megölni. Felőlem, lelkizhetünk még, de ez lesz a vége. De előtte, amíg még nem őrjít meg a fájdalom, mesélj még nekem erről a Gery-ről. - kértem meg. Mindent tudni akartam róla. Brandon a szekrényének támaszkodott és úgy kezdett mesélni.
- Mint mondtam, csak is magának akarja a hatalmat. Miután az apja által megszerzi, őt is ejteni fogja. Rose azért szükséges hozzá, mert Jack-et vele lehet csak megfogni. De ezt mind jól tudjuk. Én a helyetekben még wc-re sem engedném egyedül. Ha Jack nem megy bele az ajánlatba, amit Gery kínál, akkor elrabolja Rose-t és úgy kényszeríti a dologba, hogy mindenét adja oda. Ha önként átnyújtja neki a lányt, azzal csak megkönnyíti a dolgát. - vett egy nagy levegőt. Most teljesen normálisnak tűnt és ha nem tette volna, amit tett, még alkut is ajánlanék neki. De sajnos nem gondolkodott időben.
- Köszönöm. - bólintottam. - Gery-nek van esélye mindezt véghezvinni? Vagy csak az apja segítségével sikerül neki? - kérdeztem, mielőtt még leütnénk. Brandon egy-két percig csendben volt és gondolkodott.
- Hát... Sok mindenben függ az apjától, de neki is meg vannak a kapcsolatai. Szóval vigyázni kell vele. - bólintott. Elgondolkoztam, amiket mondott. Szóval vele is el kell beszélgetnünk, mielőtt kiiktatjuk. Egy puffanás térített vissza a jelenbe, ami Brandon teste volt. Lou jókor ütötte le, már éppen eleget csevegtem vele. Kicsit sem óvatosan rángattuk lefelé, de szerintem az lesz a legkisebb gondja, hogy bevágta a fejét.
- Ki sem nézném belőle, hogy ilyen nehéz. - kötözte meg Brandon lábai után a kezeit is Lou. Tényleg dög nehéz volt, ezt el kellett ismernem.

***

Hosszú percekig püföltem Brandon-t, miután magához tért. Egészen addig ütöttem, amíg újra el nem ájult. Nem hittem volna, hogy ennyi ideig bírja, teljesen meglepett.
Ránéztem az arcára, szinte nem volt egy tiszta terület rajta. Szinte mindenhonnan folyt a vére. És, ekkor éreztem azt, hogy talán eleget kapott. Talán ennyit érdemelt azért, amit tett. Talán ennyi büntetés elég volt számára. Hisz' segített, beszélt nekünk. Lou rám nézett és megrántotta a vállát. Vagyis hasonlóan gondolta, mint én.
Felmentem az emeletre, felkaptam egy pokrócot és visszamentem Brandon-höz. Kinyitottam a bilincseket, amivel a székhez volt rögzítve, majd a pokrócot ráterítve lefektettem a földre.
Már javában hajnalodott, amikor magára hagytam. Eldöntöttem, megbűnhődött már és ha segít nekünk, szabadon távozhat.




11 megjegyzés:

  1. Hűűű...
    Na most van az, hogy nem jönnek a szavak...
    Ez..ez valami eszméletlen volt! Örülök, hogy Harry újra Rose testőre, és nagyon remélem, hogy rendeződnek a dolgok. És a nagybátyja...hát egy kicsit félreismertük :)
    Viszont kezd egyre izgibb lenni, remélem azért Harry tényleg mindig ott lesz Roval és nem esik baja. Kíváncsi vagyok, vajon az "a szökés egy biztonságos helyre" benne lesz-e...
    Na hát megint nagyon kíváncsivá tettél! :D Eszeveszettül siess a kövivel <3
    All the love, M

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ennek igazán örülök. :)
      Majd kiderül, hogy milyen viszonyt fognak ápolnak egymással. Hát, Rose nagybátyja, kicsit szeszélyes, mondjuk úgy.
      Hamarosan minden kiderül. :)
      Pár perc és kint is lesz a következő fejezet. :)
      All the love
      Bay.

      Törlés
  2. Engem is megfogtál vele. Úgyhogy kíváncsian várom a folytatást! Max. annyi lenne a "kritikám", hogy a szöveg elrendeézést tedd sorkizártra. Úgy könnyebb olvasni!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm. :) Ez igazán jól esik. :) Hamarosan kint lesz az új rész. :) Értem. Köszönöm ezt az építő kritikát, megpróbálok oda figyelni rá. :)

      Törlés
  3. Nagyon várom már a következőt! Imádom a blogot❤❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hamarosan kint lesz. Köszönöm szépen. :)

      Törlés
  4. Nagyon várom már a következőt! Imádom a blogot❤❤

    VálaszTörlés
  5. Jajjj, te csaj !!!
    Hogy tudsz te ilyen véres dolgokat kitalálni ?!? Mindegy, a lényeg , hogy már csak az a Gery van hátra.....>:)
    All the love , R ♡

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én sem tudtam magamról, hogy sikerülni fog. :) Igen, igen hamarosan ő is sorra kerül. :)
      All the love
      Bay.

      Törlés
  6. Nagyon jó rész lett! :) alig várom hogy kiderüljön mi az a titok amit Harry megtudott. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen. :) Hamarosan fény derül rá. :)

      Törlés