2015. november 30., hétfő

10. fejezet - Styles, ha te nem is segítesz, majd más fog! (+18)

Sziasztok! 
Először is köszönöm a komikat, lájkokat, feliratkozásokat, pipákat, hozzászólásokat, üzeneteket Emese Tokaji, Patsy McCloud, Réka Lovas, Zsófia Angyal, Melitta Tamara Mészáros, Yvette Czéh, Niki Nikoletta Molnár, Hajnali Harmat, Szilvia Szőke, Bodza Joó, Orsolya Éva Sinka, Noémi Tóth, Kira Koczó, Vivien Kiss, Sára Varga. Hatalmas ölelés érte Nektek és minden Olvasómnak! :)
A részről annyit, hogy egy újabb +18-as fejezet. Ja, és kiderül Ro terve, amivel talán örökre a háta mögött tudja hagyni a táncot. (Ez lett a leghosszabb rész.) Remélem, tetszeni fog! :) A Facebook csoportba ér belépni, ott azonnal értesülhetsz, ha van fent friss rész, vagy esetleg írok ki valamit a fejezetről.
Jó olvasást!
Bay. 

ROSE GRAHAM
Styles másnap rögtön felhívta a nagybátyámat, hogy elmondja, mi történt. A nagybátyám kicsit sem siette el, hogy meglátogasson. Másnap délben állított be hozzánk. Köpött arra, hogy mi történt velem, sokkal inkább foglalkoztatta, az hogy Brandon eltűnt. Félt. Féltette az életét, az enyémmel ellentétben.
- Azt mond meg nekem, hol volt ez idő alatt Payne? - kérdezte a nagybátyám. Rögtön Payne-re pillantottam, aki az ajtóban állt Styles-szal együtt.
- Ő a szobájában volt. - hazudtam szemrebbenés nélkül. - Brandon megfenyegetett, ezért nem kiabáltam. Payne nem tehetett semmit. - húztam fel a lábaimat a kanapén és átöleltem azokat. - De nem akarok erről beszélni. - jelentettem ki határozottan. A nagybátyám sóhajtott egy nagyot.
- Jó, még egy kérdés és békén hagylak. - nézett rám. - Ugye nem... Tudod... - szenvedett a nagybátyám. Most egész normálisnak tűnt, mintha aggódna, de ez nem így volt. Legalább is, nem értem aggódott.
- Megnyugodhatsz, nem esett hiba a vérvonalban. - grimaszoltam. - Most én kérdezek valamit. Neked tényleg csak a vérvonal számít? Hogy jó ember csináljon fel? - néztem rá mérgesen. A nagybátyám felállt a kanapéról.
- Tudod, mi az elképzelésem. - nézett a fiúkra. - Ha esetleg egy hasonló körökben mozgó srác, mint én, érdeklődne utánad, természetesen hozzá mehetnél és szülhetnél neki gyereket is. A jó üzlet az első, ezt jól jegyezd meg! - mondta teljesen komolyan. Csak az számít a nagybátyámnak, hogy minél nagyobb vagyona és birtokolható területe legyen.
- Csak, hogy világos legyen, soha nem fogok egy olyan emberhez hozzámenni és gyereket szülni, akit te választasz ki! Nem fogok semmit sem tenni, amivel még jobban növelhetem a pénzed vagy a hatalmad! - keltem én is fel a kanapéról. Farkasszemet néztem a nagybátyámmal, amíg égő érzést nem éreztem az arcomon. Olyan pofont lekevert nekem, megjegyzem, életemben először, hogy majdnem visszaestem a kanapéra. Styles-ra pillantottam, akinek megfeszültek izmai és felém indult, de Payne megállította. Legalább neki volt még egy kis maradék esze.
- Jól jegyezd meg, meg kell hálálnod, hogy befogadtalak és felneveltelek. - morogta az arcomba. Dühös voltam, nagyon is dühös.
- Nem elég neked, hogy táncolok az átkozott klubodban? Azért kell ott is riszálnom magam, már évek óta, mert hálával tartozom neked, amiért nálad lakhattam. - húztam össze a szemöldökeimet. - Hidd el, ha megkérdezték volna, egy percet sem töltöttem volna el veled. Egy undorító ember vagy! - kiabáltam a képébe, mire a nagybátyám tenyere megint csattant az arcomon.
- Én sem jó kedvemben fogadtalak be. Csak nagyanyádnak köszönheted az egészet. - kiabált most már a nagybátyám is. - Egy lánynak nincs semmi haszna egy ilyen családban.
- Ja, csak egy pénzes hülye gyereknek vagyok jó gyereket szülni. - flegmáztam még mindig. A nagybátyámnak tényleg csak egy tárgy vagyok.
- Jó nekem erre nincs időm. Holnap gyere a klubba. - indult kifelé. - Styles! - szólt még a régi testőrömnek, aki nem sok kedvvel követte. Visszaültem a kanapéra és csak ott ücsörögtem. A szobámban azóta nem voltam, nem vitt rá a lélek, hogy felmenjek oda vagy abban az ágyban aludjak.
Órák hosszat ülhettem a nappaliban a gondolataimba merülve. Sok idő kellett, hogy meggyőzzem magam, hogy meglépjem azt a lépést, amivel megszabadulhatok innen és a nagybátyámtól.
***
Tegnap lehozattam Payne-nel a cuccaimat Styles régi szobájába. Tegnap már ott éjszakáztam, mondanom sem kell, hogy nem tudtam aludni, sokkal inkább forgolódtam. Amikor azt meguntam, elővettem a laptopomat és pötyögni kezdtem. Már rengeteg oldalt megtöltöttem az élményeimmel. Nekem ez volt a terápiám. De valami ellen ez sem használt, még pedig a nagybátyám ellen. Ellene máshogy kell majd tennem.
Payne este elhozott a klubba. Egy újabb nap, amikor táncolnom kell. A kialvatlanságom és a történtek miatt mondanom sem kell milyen kedvvel mentem fel a színpadra és kezdtem riszálni magam. A zúzódásokat és lilás foltokat alapozóval tüntettem el, nem mintha a részeg alakokat zavarta volna, hogy néhány folt tarkítja a testem. Styles az iroda előtt állt és a korlátra támaszkodva figyelt engem. Szinte végig vele tartottam a szemkontaktust, így könnyebb volt kibírni a színpadon töltött időt. Ahogy vége lett a zenének, én már ott sem voltam. Siettem, szinte szaladtam az öltöző felé. Payne már ott várt engem és kinyitotta nekem az ajtót. Mondtam, hogy úri ember.
Elhúztam az öltöző kabin függönyét és ledobtam magamról a ruhákat és a köntösömet vettem fel, hogy le tudjam mosni magamról az alapozót.
- Szia! - nyílott az ajtó és már csukódott is. Az ajtóban állt az én emberem, akinek nagy szerepe lesz a tervemben. Mr. Styles.
- Szia! - törölgettem a combomról az alapozót. - Beszélnünk kell. - fordítottam felé egy pillanatra a fejem.
- Szerintem is. - támaszkodott az ajtónak Styles.
- Kezd te. - elvettem egy újabb vattát az asztalról és miután átitattam sminklemosóval a mellemet kezdtem törölgetni.
- Mégis miért védted meg Liam-et? Ott sem volt! - mondta hitetlenkedve.
- Ő nem tehet semmiről. Ha ott lett volna se tudott volna, mit tenni. - rántottam meg a vállam. Styles összehúzta a szemöldökeit.
- Már hogy a fenébe ne tudott volna tenni valamit? - kapta fel a vizet. Ledobtam a vattát az asztalra.
- Úgy, hogy Brandon egy késsel fenyegetett meg! Ha kiabáltam volna, vagy menekültem volna biztos, hogy megölt volna. - kerültem meg a széket és felvettem a bugyimat. Styles minden mozdulatomat követte.
- Ro. - fogta meg a karomat. Maga felé fordított és kikötötte a köntöst rajtam, ügyelve, hogy a melleim azért takarva legyenek. A hasamnál és a melleim között végig futott egy karcolás, amit a kés életlen fele okozott a bőrömön. - Ez...
- Hagyd! - próbáltam összehúzni a köntöst, de Styles nem engedte. Mindent lesöpört az asztalról és leültetett rá. - Styles, kérlek, ne haragudj Payne-re, ő csak szerelmes. - motyogtam. Styles leült velem szembe a székre és elmosolyodott.
- Komolyan azon aggódsz, hogy haragszom-e rá? - bólintottam egy aprót. - Nem tudom csak úgy félvállról venni, hogy megerőszakoltak téged. - sóhajtott fel. Ránéztem és őszinte aggódást láttam a szemeibe.
- Harry, öt perc és lejön a másik lány is a színpadról. - kopogott be Payne az ajtón.
- Jól van. - morogta Styles. - Még kereslek. - simított végig az arcomon. A csípőmnél fogva tartva engem, puszilta meg a halántékomat, az arcomat, a nyakamat, végig a kulcscsontomat és végül a karcolást a mellem között.
- Styles. - sóhajtottam fel. A bizsergés átjárta a testem, mindazok ellenére is, hogy mi történt alig két napja. Styles más hatással volt rám, mint a többi srác. Ezért is lesz tökéletes partner a tervemben. - Ne haragudj Payne-re! Ha kimész innen, tégy úgy, mintha neki az egészhez semmi köze sem lenne. Rendben? - kérdeztem. Styles felállt a székről és ott akart hagyni, de én nem engedtem el őt. - Styles! - kaptam el az ingjét.
- Ro! - sóhajtott fel. Bosszúsan nézett rám, amiért ennyire rámenős voltam. - Jó, rendben. - morogta. - Mindent megteszek ez ügyben. - fejtette le ujjaimat az ingjéről. Adott egy futó csókot és már félig kint is volt. - Te miről szerettél volna beszélni velem? - nézett még vissza. Összekötöttem a köntösömet magam előtt és az öltöző fülkébe mentem megint, most már a ruháimmal.
- Legközelebb megbeszéljük. - mosolyogtam rá és elhúztam a függönyt. - Most már menj! - nem akartam, hogy feltűnő legyen, hogy ennyit időzik itt bent. - Ja, és Styles! - dugtam ki a függöny mellett a fejem. - Utállak.
- Ez az érzés kölcsönös. - nevetett fel és kilépett az ajtón. Gyorsan átöltöztem és már magam mögött is hagytam az öltözőt. Payne szó nélkül vezetett hazáig. Nagyon furcsa volt nekem a srác.
- Payne! - szólaltam meg, amikor már a konyhában voltunk. - Valami gond van?
- Semmi. - rázta meg a fejét. Ránéztem egy amolyan "ugyan már a vak is látja, szóval kezdj el beszélni" nézéssel és azonnal bele is kezdett. - Egyáltalán nem értem, miért hazudtál a nagybátyádnak rólam? Aztán meg miért beszéltél Harry-vel az érdekemben, hogy ne utáljon? - pillantott le rám. Elmosolyodtam. Mindenki lelkizni akar ma este.
- Nem akartam, hogy miattam rúgjanak ki, megverjenek vagy bármi ilyesmi. Styles-szal pedig el kellett beszélgetni erről az egészről. - mosolyogtam rá. - Hisz' te nem tehetsz semmiről. - rántottam meg a vállam.
- Dehogynem tehetek. Itt kellett volna lennem veled és nem itt hagyni azzal a barommal. - ostorozta magát Payne. Megráztam a fejemet.
- Nem, neked akkor a barátnőddel kellett lenned. - jelentettem ki határozottan. Nekem nem kellett volna visszajönnöm a jogosítványomért.
- Volt. - mondta, én pedig értetlenül néztem rá. - Sophia a volt barátnőm. Harry-nek igaza volt, fűvel-fával megcsalt. - mondta szomorúan. Miről maradtam én le?
- Fogalmam sincs, mit kell ilyenkor mondani. Talán, hogy jobb is, hogy szakítottatok, hisz' megcsalt. Szóval csak fel a fejjel! - mosolyogtam rá. Payne viszonozta a gesztust.
Még legalább egy órán át beszélgettünk apró-cseprő dolgokról, utána mindketten mentünk a dolgunkra. Én személy szerint fürödni mentem. Teljesen ellazultam a habok között még akkor is, ha Styles tusfürdőjét használtam. Nem is volt meglepő, hogy meglepődtem, amikor a telefonom pityegni kezdett, jelezve, hogy üzenetem érkezett.
Harry: Szóval az én szobámban alszol. Remélem, kényelmes az ágyam. Komolyra fordítva a szót kíváncsi vagyok, hogy mit szerettél volna megbeszélni velem. H.
Rose: Styles! Miért nem alszol, ahelyett, hogy sms-ezel? Amúgy azt eddig is tudtam, hogy kényelmesebb a te ágyad, mint az enyém. Holnap megbeszéljük.
Harry: Nem a nagybátyádnál vagyok, így nem aludhatok. Nem bírok addig várni!
Rose: Biztosan csajozol és megint nekem kell kihúznom téged a sz*rból. Pedig kénytelen leszel.
Harry: Egy dögös barnát próbálok megszerezni, de nem adja magát könnyen. Bár sokkal könnyebb lenne, ha nem sms-ezne a kádból, hanem kijönne végre a fürdőből.
Teljesen ledermedtem, amikor elolvastam az üzenetet. Hogy kerül ő ide? Megtöröltem magam és felvettem az ide készített ruháimat. Összehúzott szemöldökkel nyitottam ki a fürdő ajtót. Az ágy mellett égett az éjjeli lámpa, így tökéletesen láttam Styles-ot az ágyon feküdni.
- Hogy kerülsz ide? - kérdeztem megilletődve.
- Felhívtam Liam-et és beengedett. - rántotta meg a vállát, mintha ez teljesen természetes lenne.
- És a nagybátyám? - fontam össze a karjaimat magam előtt.
- Őt nem hoztam. - rázta meg a fejét. - Komolyan ő úgy tudja, hogy moziba mentem. És meg kell hagyni jó a műsor. - mért végig. Csak egy póló és bugyi volt rajtam. - Amúgy is Lou és Niall elegen vannak őrizni, ahogy megdugja az új kedvencét. - fintorodott el. Megmosolyogtatott, ahogy beszélt. - Most pedig mond el, miről szerettél volna velem beszélni! - ült fel és támaszkodott meg maga mögött a karjain.
- Inkább holnap. - ráztam meg a fejem. Most egyáltalán nem tartottam jó ötletnek a dolgot.
- Ne hülyéskedj már! Mivel lesz jobb vagy rosszabb holnap? - igaza volt, a tervemhez nem lehet felkészülni, csak erről ő ugye nem tud.
- Gyereket akarok. - mondtam ki gyorsan. Styles szemei kikerekedtek.
- Öhm... Hát... Sok sikert hozzá! - dőlt hátra az ágytámlának. Megráztam a fejemet.
- Nem, nem érted. Tőled akarok gyereket. - helyesbítettem. Styles lassan felült és csodálkozva nézett rám.
- Hülye vagy? - kérdezte hirtelen. Mély levegőt vettem és belekezdtem a magyarázkodásba.
- Ez az egyetlen esélyem, hogy megszabaduljak a táncolástól és a nagybátyámtól. - fejtettem ki a nézőpontomat. - Ha elszöknék, megtalálna. Ha viszont terhes leszek, már nem veszi semmi hasznomat.
- Mégis hogy gondoltad ezt? És, ha megszületik a gyerek? Azt fel kell nevelni! Vagy megszülöd és tovább adod? - vágta a fejemhez a kérdéseit. Szemben állt velem és dühösen nézett rám.
- Természetesen felnevelném. Van félretett pénzem. Eszem ágában sincs eldobni őt. - ráztam meg a fejem.
- És én? Velem mi lenne? Vagy én csak a spermadonor lennék? - nézett rám. Leültem az ágyra és nagyot sóhajtottam.
- Tudom, hogy bajba kerülnél, ha kitudódna, te vagy a baba apja, ezért én nem mondanék semmit. Majd kitalálok valamit. De természetesen, akkor láthatnád a kicsit, amikor csak szeretnéd. - magyaráztam tovább. Styles felhorkantott.
- Ez egy nagyon hülye ötlet. Nem kérhetsz ilyet tőlem! - vette fel a kabátját. - Felejtsd el ezt az egészet! - mondta teljesen más hangnemben, mint ahogy eddig beszélt velem és már félig kint is volt a szobából.
- Styles, ha te nem is segítesz, majd más fog! - szóltam utána, de nem reagált rá, csak becsapta a szobaajtómat.
Az ágyon ülve mértem csak fel kérésem súlyát. Fordított helyzetben valószínűleg én is így reagáltam volna. Bezártam a szobaajtót és lefeküdtem. Styles ezek szerint ki van lőve, de akkor mégis kit kérhetnék meg erre az eszement ötletre? Tudom, felelőtlen és meggondolatlan ötletnek tűnik ez az egész, de nem így van. Többször végig gondoltam és ez az egyetlen lehetőségem, hogy eltűnhessek innen. Az már mellékes, hogy imádom a gyerekeket és mindig is fiatal anyuka szerettem volna lenni. Jó, ezzel csak magamat nyugtatom, hogy ez az egész nem egy őrült ötlet.
Az óra már hajnali négyet mutatott és az eszem még mindig e körül forgott. Így mondanom sem kell, teljesen meglepődtem, amikor kopogtak az ajtómon. Jobb ötletem nem volt, mint kinyitni az ajtót. És aki ott állt velem szemben, az volt az igazi meglepetés.
- Biztos, hogy nem lesz mástól gyereked! Nem fogom hagyni, hogy valami jött-ment másszon a lábaid közé. - morogta és becsapta az ajtót maga mögött Styles. - Lefektetek néhány szabályt, így az elején. - támaszkodott az ajtónak, mintha csak félne tőlem.
- Akkor mond! - álltam meg előtte. Várjunk csak, ez most azt jelenti, hogy belement?
- Szóval, ha megszületik a baba, a lehető legtöbb időt szeretném vele tölteni. És, természetesen ki szeretném venni a részem a neveléséből, mint anyagilag, mint személyesen. Szeretném, ha minden vele kapcsolatos dolgot megbeszélnél velem és együtt hoznánk döntést. - vett egy mély levegőt. Gondolkozott, még mit mondhatna.
- Tudod mit, holnap összeírjuk a szabályokat. Rendben? - mosolyodtam el. Az ajtóhoz tolakodtam és próbáltam kinyitni, de Styles nem hagyta. - Styles. Négy óra múlott és... - Styles nem hagyta, hogy befejezzem, mert a nyakamra nyomta ajkait. Óvatosan csókolgatta.
- Te sem gondolod komolyan, hogy most el tudsz küldeni. - puszilta meg a vállam. - Korán kell visszamennem a nagybátyádhoz, de még van egy kis időm addig. - kuncogott, majd ott hagyott az ajtóban, ő pedig ledobta magáról a feleslegesnek vélt ruháit és bebújt az ágyba. Ezután még én éreztem magam feszélyezve. - Ha valamikor a közel jövőben szeretnél lefeküdni aludni, ne ébressz fel. - nevetett fel. Lassan, nagyon lassan indultam az ágy felé.
- Styles! Köszönöm. - másztam be mellé.
- Soha nem hittem volna, hogy ilyen körülmények között lesz gyerekem. - fordult felém. - Remélem, azt tudod, hogy ez egy eszement ötlet. - túrt a hajamba. Beleborzongtam az érintésébe.
- Tudom. - bólintottam egy kicsit. - De hidd el, nem csak a menekülés miatt szeretném ezt a babát. - sóhajtottam fel. Styles érdeklődve nézett rám. - Szeretném... Szeretném, ha valaki feltétel nélkül szeretne és nem azt vágná a fejemhez, hogy egy hasznavehetetlen ribanc vagyok. - buggyant ki a könnyem. Styles megcsókolta először az arcomat, majd az ajkai az enyémekre találtak.
- Nem vagy hasznavehetetlen. És főleg nem vagy ribanc. - piszkálgatta a hajamat. - Te egy remek lány vagy. Ez a helyzet, amiben vagy, csak kényszer. - puszilta meg az orrom hegyét. Olyan jó érzés volt ez a kis törődés.
- Köszönöm Styles. - nyomtam kicsit feljebb magam. Styles a hátára gördült és elmosolyodott.
- Fogsz valaha a keresztnevemen szólítani? - tette a feje alá a kezeit. Megráztam a fejemet.
- Nem hiszem. - nevettem fel. Már megszoktam, hogy Styles-nak hívom. - Harry-nek a barátaid hívnak. - csúszott ki a számon.
- Szóval én csak a gyereked apja leszek. - sóhajtott fel és elfordult, nekem háttal. Nagyszerű! Sikerült megbántanom.
- Styles, te sem gondolod komolyan, hogy a barátodnak tartasz egy táncos lányt. - mondtam keményen. - Még azt sem tudod, hogy mikor van a születésnapom. - horkantottam fel. Szívtelenül érveltem. Kár áltatni magunkat, nem érzünk mi semmit egymás iránt a testi vonzalmon kívül.
- Úgy gondolom, hogy aki a gyerekem anyja lesz, az még több is, mint egy barát. A születésnapod pedig két nappal később van, mint az enyém. - fordult felém és szúrósan nézett rám. Mérges volt, amiért kimondtam ezt.
- Igen, normális esetben így van, de mi nem vagyunk kapcsolatban, nem járunk hónapok óta, nem jegyeztél el és házasodtunk össze. - mordultam én is fel. Styles összehúzta a szemöldökét.
- Nem veszed észre, hogy velünk semmi sem megy normálisan? Három éve együtt élünk, nem rég lefeküdtünk. Ez akárhonnan nézzük, nem normális. - ült fel az ágyban. - Együtt éltünk, mindent tudtunk a másikról, legalább is én. - dőlt megint az ágy háttámlájának. Elszomorodtam, mert ezek az érvek, amiket felhoztam, csak védekezés volt. Védekezés az érzések ellen. Nem akartam senkit sem megszeretni, mert azzal csak veszélybe sodornám. - Hé! - húzott magához. Egyik lábamat átvetette az övéin, így szembe kerültem vele.
- Én nem tudok rólad semmit. Azt sem tudtam, hogy mikor van a születésnapod. - piszkálgattam a pólóm alját. Styles megfogta a kezeimet, hogy ráfigyeljek végre.
- Mit szeretnél tudni rólam? - mosolygott rám. Ujjaimmal játszadozott, én pedig bátortalanul pillantottam rá.
- Mi a középső neved? - böktem ki. Styles felnevetett, mire én összehúztam a szemöldökeimet. Mi az, hogy kinevet? Megpróbáltam kimászni az öléből, de nem hagyta. Visszanyomott a combjaira.
- Edward. Harold Edward Styles. - mosolygott rám. Így olyan komolynak tűnt.
- Edward. - ízlelgettem a nevét. Styles közben engem nézett, de nem szólt semmit. Miután túltettem magam a csodálkozáson, még rengeteg dologra kitértünk. A tetoválásairól, a családjáról és sok másról beszéltünk. Valami megváltozott, hogy többet meg tudtam Styles-ról.
- Ne mocorogj ennyire. - fogta meg a csípőm, miután megnevettetett valamivel és ficánkoltam az ölében. Felhúztam az egyik szemöldökömet.
- Na, mi az Styles, már ennyitől... - nevettem fel, de Styles belém fojtotta a szót. Kezemet rányomta az alsógatyájára, ami enyhén dudorodott már.
- Mit vártál, ha egy ilyen szexi lány ül az ölembe, még jó, hogy feláll a... - nyögött fel, amikor előre dőltem, így kicsit ránehezedtem. - Nem akarok fájdalmat okozni neked. Ez még túl korai. - suttogta, amikor közel hajoltam hozzá. - Inkább pihenjünk. - húzta el kezemet magáról és egy futó csókot nyomott a számra. Hát még mit nem! Átkaroltam a nyakát és hosszan csókoltam meg. Hálás voltam neki, amiért ennyire figyelmes velem. - Ro, ezt fejezd be! - morogta a fülembe, amikor megcsókoltam a nyakát.
- Styles. - nyögtem én is a fülébe, amikor előrébb csúsztam és pontosan a férfiasságára nehezedtem.
- De, ha fáj, azonnal abbahagyjuk. - tolt el egy kicsit magától. Bólintottam, mire kicsit sem óvatosan tapadt újra az ajkaimra.
Óvatosan kezdtem ringatni a csípőmet az ölében, mire ő türelmetlenül bújtatott ki pólómból. Összehúzott szemöldökkel vizslatta a szívás nyomokat a mellemen. Végig húzta az ujját a lilás folton, engem pedig kirázott a hideg az érintésétől. Megpuszilta a kulcscsontomat és szinte minden centijét a bőrömnek. Kezét becsúsztatta közénk és belemosolygott a bőrömbe, ahogy észrevette, hogy nagyon is felizgatott, ezekkel az apró gesztusaival. Lecsúsztam róla. Láttam az elégedetlenséget az arcán, ami kuncogásra késztetett. Biztos vagyok benne, hogy a szorító boxere nélkül sokkal jobban fogja érezni magát. Ahogy lehúztam róla az alsóját, akaratlanul is végig mértem őt. Felérve az arcához, a széles mosolyával találtam szemben magam. Felült és a csípőmnél fogva húzott magához közelebb. Egy kis puszit nyomott az oldalamra, amitől megint csak megborzongtam. Észrevétlenül húzta le rólam a bugyimat, amiből épp csak kilépni volt időm, amikor visszahúzott magára. Imádtam ezt az érzést, ahogy meztelen bőrünk találkozott. Styles a hajamba túrt és hosszan csókolt. Olyan érzés kerített hatalmába, amitől úgy éreztem, mintha meghalnék és újra születnék. Fura volt és egyben félelmetes, hogy ezt érzem, e miatt a srác miatt.
Göndör fürtjeit markolásztam, ami úgy vettem észre, nagyon is tetszett neki. A lehető legközelebb vont magához. Nyögve szakadtam el tőle, amikor megéreztem magam alatt.
- Biztos? – nézett rám félve. Fogalmam sem volt, hogy mitől félt? Attól tartott, hogy visszakozom, vagy attól, hogy fájdalmat fog okozni. Nem mondtam semmit, csak megemeltem magam egy kicsit és vártam, hogy segítségemre legyen. Lassan ereszkedtem rá. Kis grimaszba torzult az arcom, amikor teljesen magamba fogadtam. – Fáj? – kérdezte ijedten. Megráztam a fejemet. Nem fájt, csak kicsit még kellemetlen volt. – Hazudsz. – morogta a fülembe hozzám hajolva. Megpróbált leemelni magáról, de nem hagytam neki. A nyakhajlatába fúrtam az arcomat.
- Ne. – motyogtam. – Nem fáj, csak kicsit kellemetlen. És… Hozzád kell szoknom. – halkultam el. Styles megpuszilta a kezemet és visszadőlt az ágy támlájának, magával húzva engem is.
Egy kis idő után megmozdítottam a csípőmet, ami Styles-ból egy nyögés váltott ki. Váratlanul érte a megmozdulásom. Lassan mozogtam, igyekeztem a lehető legtovább elhúzni ezt a kapcsolatot köztünk. Ahogy belenéztem Styles szemeibe, észrevettem, hogy ő sem bánja ezt a dolgot.
Styles sokszor lopott tőlem csókot, amíg én kínzó lassúsággal hajszoltam az örömünket. Nem szorított meg, ügyelt, hogy ne érjen a zúzódásokhoz sem a testemen. Homlokomat az övéhez nyomtam és emelkedtem meg ölében, majd ereszkedtem vissza. Én nem voltam olyan figyelmes, mint ő. Belekaptam vállába és azt masszíroztam ujjaimmal, ahogy érintette testemben azt a bizonyos pontot.
Kicsit gyorsult a tempóm, amikor már elhomályosított az érzés, ami egyre épült bennem. Styles arcát fürkészve, tudtam, ő is hasonló helyzetben van már, így megadva neki a megkönnyebbülést, vadul tekergettem a csípőmet, mire egy hangos nyögés közepette megéreztem magamban, ahogy megkönnyebbült. Azt az érzést nem is tudom mihez hasonlítani. Valami fenomenális. Nem gondolkozhattam ezen sokat, mert Styles többször mozdult még nekem kedvezően. Míg ő a nyakamba fúrta arcát, addig én a hajába.
Percekig ültem még az ölében egy szó nélkül, összegabalyodva.
- Ro ez annyira jó volt. – suttogta a nyakamba, amikor már lemásztam róla és mellé feküdtem. – Annyira más és fura. – puszilta meg az arcom. Nekem nem kell elmondania, hasonlóan érzek én is.
- Tudom. – mosolyodtam el. – Életemben először éltem át ezt az érzést, de imádtam. – puszilta meg karját, ami a fejem alatt volt.
- Én is. – csókolt a nyakamba.

Teljes testével nekem simult és úgy aludtunk el. Alig két óra alvás maradt nekünk, de azt hiszem, egyikünk sem bánta ezt. Ha őszinte szeretnék lenni, ez az együttlétünk felért egy hatalmas szeretkezéssel. De nem szeretném magamat ezzel áltatni, hisz’ mi nem vagyunk egy pár. És, ezt talán sajnálom is.




6 megjegyzés:

  1. Nagyon jó rész lett! :) Imádtam! :)

    VálaszTörlés
  2. ez...fhu...
    Nagyon meglepett Ro ötlete, de örülök, hogy belement :) És nem mellesleg ebből még bármi kisülhet :D
    Megint imádtam ezt is, csak így tovább!
    Siess a kövivel!
    All the love, M

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen! :)
      Ki is fog sülni belőle valami. :)
      Igyekszem. Perceken belül érkezem vele. :)
      All the love
      Bay.

      Törlés